Szent-György Lovagrend

A Szent György lovagrend a legkorábbi világi lovagrend Európában, megalapítása Károly Róbert nevéhez fűződik.

Károly Róbert uralkodása alatt több évtizedes harcot vívott királyságának megerősítéséért, hiszen a tényleges hatalmat ekkor Magyarországon a tartományurak, mint Csák Máté, Kán László, Borsa Kopasz, stb. gyakorolták. Hatalmukat a király csak 1312-ben, a rozgonyi csatában tudta megtörni. Az évtizedes harcok alatt azonban a magyar arisztokrácia lecserélődött, s az új nemesi réteg a királyt támogatta (érdemeik elismeréséért és birtokadományokért cserébe). Kettejük szövetségének megtestesülése volt tulajdonképpen a Szent György Lovagrend megalapítása, ami 1323-ra tehető. Rendszabályzatát azonban csak 1326. április 24-én, Szent György napján foglalta írásba az alapító 50 lovag. Ez alapján ez egy önkéntesen alapított testület - tehát nem királyi alapítású – Károly Róbert csak meghívott vendégként vett részt az elfogadó ünnepségen.

Védőszentjük Szent György, jelvényük: fekete mezőben elhelyezett vörös kereszt.

A lovagok feladata kettős volt, világi és egyházi: a keresztény hit védelme, az ünnepek fényének biztosítása, a gyöngék, a szegények és elesettek védelme, támogatása, ők óvták a király és udvartartása biztonságát, őrizték az 1323-ban a visegrádi fellegvárba szállított Szent Koronát, emellett lovagi tornákon ők látták el a király kíséretét és a szabályok ellenőrzését.

A rend azonban, annak ellenére, hogy soha nem oszlatták fel, hamarosan feledésbe merült, mivel a király számára ez a szövetség csak a hatalmi egyensúly látványos kiegyenlítését jelentette. Miután Károly Róbert hatalma megszilárdult, már nem volt szüksége a rend szolgálataira, amivel az hamar elvesztette társadalmi jelentőségét.

 

 

Societas Draconistrarum, a Sárkány Lovagrend

Luxemburgi Zsigmond második feleségével, Cillei Borbálával kötött házassága alkalmával, 1408. december 12-én alapította meg 24 fős belső körrel a Sárkányrendet. Az előbb bemutatott Szent György Lovagrendhez hasonlóan ennek működése is egy király uralkodásához köthető, a király és hűséges nemesei szövetségének kifejezése. Így a rend eredetileg reprezentatív célú szervezet volt, amely Zsigmond legfőbb politikai támogatóit és szövetségeseit tömörítette. De már 1409-ben V. Albert, Habsburg herceg és másik 23 osztrák főúr meghívásával a rend száma már a kétszeresére emelkedett és kitüntetésként is kezdte adományozni a rendi tagságot. A király későbbi nyugati tartózkodásai, koronázásai idején sok külföldit is a Sárkányosok soraiba emelt, köztük V. Henrik angol királyt is 1416-ban.

A lovagrend védőszentje a sárkányt megölő Szent György és Szent Margit, akit lenyelt a sárkány, de Krisztus segítségével sértetlenül kiszabadult az elpusztult fenevadból. A Margitot és Györgyöt ért „csoda” hatására döntött úgy a király és királyné, a főpapok és bárók, hogy megalapítják a Sárkányos Rendet az ország, a hit védelmére, az árvák és özvegyek oltalmazására.

Ezt az önfeláldozást jelképezi a rend jelképe is, a farkával önmagát megfojtó, önmagát feláldozó sárkány: a jobbra néző, farkát nyaka körül csavaró zöldes-aranyszínű sárkány hátán arany és zöld szárnyak felett vörös kereszt: a Szent György által ejtett, kereszt alakú, kivérzett seb. Felette arany lángoktól körülvett kereszt, a rend főurainak jelvénye, szárain O Q(uam) MISERICORS EST DEUS (latin: Ó, mily könyörületes az Úr) | IUSTUS ET PACIENS (latin: igazságos és megértő) felirattal.

Ahogy a rend alapítólevele is írja:

… tiszta szándékunk és törekvésünk jeléül és jelképéül, a körré görbült sárkány jelét vagyis képét, amint farkát nyaka köré tekeri és háta közepén hosszában feje és orra elejétől farka végéig fel van hasítva s a vére vesztése miatt fehér és vértelen hasíték belső széle mentén hosszában elhelyezett vörös keresztet visel, hasonlót ahhoz, amilyen vörös keresztet fehér mezőben magának a dicső György vértanúnak zászlaja alatt vitézkedők szoktak viselni, hordani és használni, mi magunk is választjuk…


A rend legelső lovagjai az alapító levél szerint: Cillei Hermann gróf, a király apósa, fia Cillei Frigyes, Garai Miklós nádor, Lazarevics István (Stefan Lazarević szerb despota), Tamási János, Szántói Lack Jakab és Stiborici Stibor erdélyi vajdák , Maróti János macsói, Ozorai Pipó szörényi bánok, Szécsi Miklós tárnokmester, Corbaviai Károly főkincstartó, Szécsényi Simon főajtónálló, Corbaviai János főasztalnok, Alsáni János főpincemester, Lévai Cseh Péter főlovászmester, Csáki Miklós a korábbi erdélyi vajda, Bessenyei Pál és Pécsi Pál korábban (Dalmácia, Horvátország és Szlavónia bánjai), Nádasdi Mihály székelyispán, Perényi Péter máramarosi főispán és Perényi Imre titkos kancellár és Garai János, id. Garai Miklós nádor fia.

A rendnek két fokozata volt. Az első fokozat tagjai huszonnégyen lehettek, az ország legbefolyásosabb főemberei közül kerültek ki, akik hűségesen támogatták a királyt. Az első fokozatba való belépés bárói címmel is járt, ide új tagok csak akkor kerülhettek be, ha valamely korábbi tag elhunyt. Ők a sárkányt és a keresztet viselték, míg a második fokozat csak a sárkányt és a tagsággal járó lovagi címet. Ez utóbbi tagjainak száma korlátlan volt.

A rend életébe a legjelentősebb változást Zsigmond német királlyá (1410.), majd német-római császárrá választása okozta. Ezzel kezdődött meg a Sárkányrend látványos külföldi karrierje. Tekintélyét Zsigmond császári méltósága adta meg, s a rend fontos szerepet játszott a diplomáciai kapcsolatok megteremtésében és fenntartásában egészen a 14-15. századig.

Zsigmond halálával a rend sokat vesztett tekintélyéből, célja elhalványult, politikai jelentősége háttérbe szorult. Mint kitüntetésről is mindössze két adat van arról, hogy Albert, majd Mátyás király még adományozta a rendet.

Az Aranygyapjas Rend

A lovagrendet Jó Fülöp burgundi herceg alapította harmadik feleségével, Izabella portugál hercegnővel történő egybekelése alkalmával 1429. január 10-én Brüggeben. Az első két században a rend tagjait a rendkáptalan (az összes rendlovagokból áll, eleinte évenként, később minden harmadik évben ült össze, utóbb csak a rend nagymesterének összehívására) választotta általános szavazattöbbséggel.

II. Fülöp azonban engedélyt nyert XIII. Gergely pápától, hogy a rend lovagjait maga nevezhesse ki, ez időtől a lovagok száma (amely az alapítása idejében 25) nem volt meghatározva. Burgundi Máriának Miksa osztrák főherceggel kötött házasságával (1477) a rend nagymesteri méltósága a Habsburg-házra szállott, a Habsburg-ház spanyolországi ága kihalása után VI. Károly és V. Fülöp 1725-ben kötött bécsi békéje értelmében mindkét uralkodó gyakorolhatja a kinevezés jogát, de az osztrák rendház sohasem ismerte el a rend spanyolországi ágát.

A rend a Megváltó, Mária és Szent András tiszteletére, a keresztény hit és szentegyház védelmére, az erény és jó erkölcsök növelésére jött létre.

A rend jelvénye: arany kosbőr, mely kékzománcos, lángokat szóró tűzkövön függ, mely felett Ausztriában arany szalagon egy sárkányölő férfi s a szalag kanyargó végein, kékzománcos alapon e jelmondat áll: Pretium laborum non vile (latin: a munka becse nem csekély).

A rend öltözéke Ausztriában skarlát bársony, fehér tafotával bélelt hosszú öltöny, felette bíborszín, fehér selyemmel bélelt köpeny, melynek szegélyzete a tűzkő és acél motivumát mutatja, szélein fehér selyem szalagon többször ismételve: je l'ay empris jelmondat van kivarrva, bíborvörös, arannyal hímzett bársony föveg, veres cipők és harisnyák. A spanyol rendtagok öltözéke hasonló, de köpenyük nincs.