A lovagi kultúra kialakulásának alapvető feltétele a helyhez kötött királyi udvartartás volt, ami Magyarországon először III. Béla (1172- 1196) uralkodása alatt jött létre. A király a különböző pénzjövedelmeiből - adók, bányajog, stb. - pompás királyi székhelyeket alakított ki, melyek kiváló otthont teremtettek a lovagi kultúra létrejöttének.
A lovagi kultúra kialakulása
A lovagi kultúra kialakulásának alapvető feltétele a helyhez kötött királyi udvartartás volt, ami Magyarországon először III. Béla (1172- 1196) uralkodása alatt jött létre. A király a különböző pénzjövedelmeiből - adók, bányajog, stb. - pompás királyi székhelyeket alakított ki, melyek kiváló otthont teremtettek a lovagi kultúra létrejöttének. Az első ilyen királyi székhely Esztergom volt, majd a tatárjárás után IV. Béla Budát, később Károly Róbert pedig Visegrádot választotta ki udvara színhelyéül. Nagy Lajos felváltva Visegrádon és Budán tartotta udvarát; Zsigmond idejében pedig véglegesen Buda vált a magyar királyok székvárosává.A királyi udvar lovagi kultúrájának fejlődése a király hatalmi súlyának, illetve a nemzetközi kapcsolatok intenzitásának függvénye volt. Károly Róbert uralkodásának utolsó évtizedétől kezdve a 14. századra a magyarok külföldi kapcsolatainak virágzása jellemző. A különböző nemzetiségű királynék (pl.: az olasz Estei Beatrix, II. Endre egyik felesége) tekintélyes kísérettel érkeztek Magyarországra „Európa legfényesebb lovagi központjaiból", illetve maga a magyar királyi udvar is az uralkodók kedvelt találkozó helye volt. Például Károly Róbert uralkodása alatt 1335-ben Magyarországon rendezték meg a lengyel és cseh király részvételével a visegrádi kongresszust vagy 1396-ban is Budán gyűlt össze az európai lovagság utolsó nagy seregszemléjére; uralkodók, hercegek, marsallok, Nyugat-Európa lovagjainak legjava jelent meg, hogy a magyar király vezetésével részt vegyen a török ellen indított keresztes hadjáratban.
Ennek a szerteágazó nemzetközi kapcsolatrendszernek köszönhető, hogy a nyugat-európai lovagi életforma, szokások, kultúra és művészet meghonosodott Magyarországon is. Az ilyen találkozók alkalmával pedig természetesen lovagi tornák, bajvívások, lakomák, vadászatok, solymászat, táncok és egyéb látványosságok szórakoztatták az egybegyűlteket, művészeti programokkal (költészet, ének) fűszerezve.
Nyugat-európai mintára megalakultak a magyar udvari lovagrendek is, mint például a Szent György lovagrend 1326-ban. Kialakult a szent és hősi lovagi eszmények kultusza: a sátánt pokolba taszító Szent Mihály arkangyalé, a sárkányölő Szent Györgyé, de legfőképpen a pogányokon mindig győzelmet arató Szent László királyé. Ö lett a magyar lovagkirályok legfőbb eszményképe, Nagy Lajos is élete legfőbb céljának azt tekintette, hogy az ő nyomába lépjen.
A hősi lovagi eszmények mellől azonban nem hiányozhatott a hedonizmus sem, a féktelen életélvezet, a szerelmi kaland és kicsapongás. De míg a 13. század elején mindez csak egy szűk udvari elitnek az életformája, addig két évszázad múlva Zsigmond környezete már a nemzetközi botránykrónikák gyakori témája.
Mindemellett a magyar lovagi kultúrának fontos történelmi szerepe is volt. Az ősi kultúra elsorvadása után ugyanis ez hozott először világi színt a magyar művelődésbe. A földi élet megszépítésére, élvezetére való törekvések a középkori fejlődés pozitív jelenségei, azonban ezt az életszemléletet is áthatotta a vallásosság.
Az udvari és lovagi kultúra értékeiről, eredményeiről elsősorban a művészi, valamint irodalmi alkotások tanúskodnak.
.jpg)
.jpg)
Az udvari művészet
Az udvari művészet kezdetét III. Béla esztergomi királyi palotájának építkezései jelentik. Az építészetben is, mint a művészet egyéb területein az akkor legmagasabb szintűnek számító francia hatás érvényesült.A tatárjárás után elindultak a nagyszabású várépítkezések, ekkor épültek fel a lakótornyok (pl.: Visegrád, Sárospatak, Trencsén, Sümeg, Csesznek vagy Nagyvázsony), melyeket a 14. században igyekeztek luxusigényeknek megfelelően átalakítani és kibővíteni. Az Anjouk visegrádi és budai palotái, valamint Nagy Lajos diósgyőri királyi várkastélya már a kényesebb ízlés kielégítésére is alkalmasak voltak.
A magyarországi művészet XIV. században elért magas színvonalát Kolozsvári Márton és György alkotásai tanúsítják, akik megformálták Szent István és Szent Imre, majd 1373-ban Szent György szobrát, végül Szent László lovas szobrát (1390). (Az eredeti Szent György szobor ma Prágában a Szent Vencel téren látható, valószínűleg Nagy Lajos ajándékozta IV. Károly német-római császárnak. Másolatát azonban Budapesten is megcsodálhatjuk a Halászbástya lépcsősorának aljánál.)
A festészetben a miniatúra festészet terjedt el, ami a könyvillusztráció egyik nagy ága volt.
A magyarországi könyvfestészet történetéből három alkotás vált ismertté:
1.) Képes Legendárium (1333 körül), ami Károly Róbert gyermekei számára képes ÁBC-s könyvként szolgált;
2.) Nekcsei Dömötör tárnokmester bibliája (1338 előtt);
3.) Meggyesi Miklós Képes krónikája (1370 k.).
Irodalom
A középkori magyar udvari és lovagi irodalom termése eléggé szegény volt az udvar pompájához, nemzetközi kapcsolataihoz képest. A lovagi irodalom kiteljesedéséhez szükséges széles társadalmi bázis ugyanis csak a 15. századra alakult ki Magyarországon, amikor a lovagi kultúra már pusztulásra ítéltetett.
Míg Nyugat-Európában a lovagi irodalom alkotásainak nagy részét maguk a lovagok szerezték, addig Magyarországon éppen a lovagköltők hiányoztak. Szerepüket csak részben tudták pótolni a királyi kancellária tudós egyházi alkalmazottai, a királyok káplánjai, gyóntatói, valamint a hivatásos énekesek.
A királyi kancellária III. Béla uralkodása idején alakult meg, szervezettebb hivatali testületté a 13. század végére vált, népesebb és differenciáltabb hivatallá pedig Nagy Lajos idejében. Viszonylag szűk volta ellenére a kancellária a kolostorok mellett a középkori irodalom legfőbb forrásává fejlődött. A kancellárián sűrűsödhettek össze leginkább a világi tendenciák, annak ellenére, hogy a kancelláriák alkalmazottai a 14. század derekáig kizárólag, illetve többségükben világi papok vagy szerzetesek voltak. A kancellárián dolgozó tudós egyházi személyek azonban igyekeztek világi funkcióiknak eleget tenni és alapjaiban világi jellegű írásműveket létrehozni. A kancelláriák vagy az udvarhoz tartozó más egyházi személyek „tollából" kerültek ki a latin nyelvű világi irodalmi alkotásai, az anyanyelvű világi költészet, és a lovagi epika mesterművei.
A 13-15. század hivatásos énekmondóiról jóval bizonytalanabbak az ismereteink. A XI-XII. század folyamán az énekmondóvá (joculator) vált pogány papok még valószínűleg fontos és megbecsült személyek lehettek királyi vagy főúri szolgálatban, s elsősorban hősi énekek szerzésével és előadásával foglalkoztak. A lovagi életforma térnyerésével párhuzamosan azonban társadalmilag lejjebb csúsztak, s belevegyültek a középkori mulattatók, a bohócok, kötéltáncosok, zenészek tarka együttesébe. Egy 1347-ből származó oklevél "királyi együttivók"-nak, amolyan udvari bolondoknak nevezi a regösöket; a joculator elnevezés magyar megfelelője pedig a szláv eredetű igric szó lett, a középkori mulattatók magyar neve.
Az igricek mellett a 14. században az énekmondók új típusai is megjelentek: az iskolába járó, de keresetre szoruló vagy az iskolából kikopott és elzüllött diákok. Általános szokás az iskolás gyerekek (scolaris) előkelőségek előtti énekmondása (rekordálás), illetve az énekszóval való kéregetés (mendikálás). A szegény diákok részben vallásos énekeket adhattak elő, bár bizonyára nem hiányoztak repertoárjukból a világi énekek sem. Különösen vonatkozik ez az elzüllött diákokra, akikkel ekkoriban egész Európa tele volt. Ezek főként az egyetemek körül lebzselő, csekély ismereteikkel szélhámoskodó kóbor diákok (goliárdok) voltak, akik a 14. században jelentek meg Magyarországon garabonciás vagy goliárdból származó galád néven.
A XVI. század második felétől kezdve azonban a magyar királyok már nemcsak a Nyugat-európai lovagi kultúrával voltak kapcsolatban, hanem az Itáliában már bontakozó reneszánsz és humanizmus első képviselőivel is. Nagy Lajos például Petrarcával levelezett. Lajos és Zsigmond könyvtáraiban a középkori irodalom termékei mellett megjelentek az ókori klasszikusok és a reneszánsz korai termékei is, melyek előkészítették a talajt a magyarországi reneszánsz számára.
Forrás
http://mek.oszk.hu/02200/02228/html/01/45.html
A képek forrásai
http://www.hung-art.hu/frames.html?/magyar/zmisc/miniatur/14_sz/kronika/index.html
http://www.wga.hu/art/zgothic/miniatur/1301-350/09h_1300.jpg
http://www.mke.hu/lyka/04/e4p374.jpg
