Fontos, hogy megfelelően ápoljuk fegyvereinket – legyen szó kardokról, késekről, vagy akár páncélokról – hogy még sok-sok évig ugyanúgy nézzenek ki, mint mikor megvettük azokat. Hogy így legyen, meg kell ismernünk azokat a módszereket, melyekkel karbantarthatjuk féltett ereklyéinket.
Bevezetés
Fontos, hogy megfelelően ápoljuk fegyvereinket – legyen szó kardokról, késekről, vagy akár páncélokról – hogy még sok-sok évig ugyanúgy nézzenek ki, mint mikor megvettük azokat. Hogy így legyen, meg kell ismernünk azokat a módszereket, melyekkel karbantarthatjuk féltett ereklyéinket. A megfelelő gondossággal megtakaríthatjuk a javítások és rozsdátlanítások árát és megakadályozhatjuk a fegyverek vagy a kések állapotának romlását. Így kincseinket nemzedékek láthatják.
A fegyver anyaga
Négyféle anyagot használnak napjaink fegyverkészítői. Ezek: vas, szénacél, rozsdamentes acél, öntött- (nemes-) acél. A felhasznált anyagok különböző tulajdonságaiból eredően az egyes fegyverek ápolása is eltérő.
• Vas fegyverek:
A vasat már az emberi civilizáció hajnala óta használják, a vas fegyverek jelentős előrelépésnek bizonyultak a puhább bronzhoz képest. A meteorvas pedig még értékesebb volt, hiszen olyan fémeket is tartalmazott, melyek sokkal keményebbé tették a „hagyományos”, földből bányászott vashoz képest. Ápolásuknál a szénacélnál leírtak követendőek.
• Szénacél fegyverek:
A vas legfontosabb ötvözőeleme a szén, melyet a legkülönfélébb ötvözetekben használnak – a kovácsoltvastól az acélig és az öntöttvasig. A szénacél a legkorhűbb fegyveralapanyag, ezt használták a középkorban, a reneszánsz időkben és használják még napjainkban is. A legnagyobb probléma a szénacéllal, hogy rozsdásodik. Ezért az ápolás egyik legfontosabb része, hogy megóvjuk a nedvességtől.
Ha rozsda jelenik meg a pengén, minél hamarabb le kell tisztítani. Minél tovább várunk, annál mélyebbre eszi magát a rozsda. Ha azonnal megtisztítjuk, rendszerint nyoma sem fog maradni, vissza tudjuk állítani a penge erdeti szépségét.
• Rozsdamentes acél fegyverek:
Ha a szénacélhoz nikkelt és krómot ötvöznek, kemény és kémiailag is ellenálló fém keletkezik. A rozsdamentes acél elég rugalmas és kemény, hogy jól tűrje az erős igénybevételt és éltartó legyen, így ez a késáruk leggyakoribb alapanyaga.
A legtöbb „dekorációs” kard ebből az anyagból készül, így ezek csak akkor rozsdásodnak, ha közvetlenül, hosszabb ideig víz éri őket. De még ekkor is könnyen tisztíthatóak, egyszerűen nyerhetik vissza eredeti fényüket. A bronz részeket azonban tanácsos olajozni, hogy megakadályozzuk a kifakulást, a patina képződését.
Ápolásuknál a szénacélnál leírtak a mérvadóak, bár jóval kevesebb törődést igényelnek.
• Öntöttacél kardok:
Az ilyen pengék vívásra nem használhatóak és nem élezhetőek. Az öntöttacél a kovácsolt szén- és rozsdamentes acéllal ellentétben nem rugalmas. Ez azt jelenti, hogy ha meghajlítjuk a pengét, utána már nem lehet visszahajlítani eredeti formájára. Nagyobb az esély hogy eltörjön, mint hogy visszahajoljon. Ezért kovácsolták és edzették a harcra készült fegyvereket. Az öntöttacél fegyverek nem rozsdásodnak, de azért tisztán kell őket tartani. Mielőtt felakasztanánk a falra (másra nem is nagyon jók), vékonyan vonjuk be a pengét fegyverolajjal és több dolgunk nem is lesz vele.
A kard ápolása
A kardok ápolása során a legfontosabb cél, hogy biztosítsuk a penge felülete ne oxidálódjon, rozsdásodjon. A kard ápolását már közvetlenül azután meg kell kezdenünk, hogy kibontottuk a csomagot, melyben érkezett.
• A díszkardokat készítő gyáraktól érkező kardokat gyakran borítja vékony olaj vagy kenőzsír-réteg, hogy megvédjék a pengét az esetenként kontinenseken is túlnyúló szállítástól. Hogy eltávolítsuk a zsírt, használjunk valamilyen oldószert, pl. hígítót vagy alkoholt.
• Mikor ezzel végeztünk, vékonyan kenjük be olajjal, vagy használjunk szilikon-spayt, esetleg át is törölhetjük szilikonnal átitatott ronggyal. Azért is javasolt ez utóbbi, mert ez kevésbé gyűjti magába a port, és nem maradnak kicsi légbuborékok, melyek később apró lyukakat eredményeznének a pengén.
• Mivel a pengék magas széntartalmú acélból készülnek, így természetesen rozsdásodhatnak. Hogy ezt elkerüljük, megfelelően ápolnunk kell azokat. A kardokat leginkább a pára ellen kell védeni. Ha a felszínen rozsdafoltok jelennek meg, távolítsuk el őket finom (600-as szemcsézettségű, vagy ennél finomabb) nedves vagy száraz dörzspapírral és utána használjunk fegyverolajat. Ha gyakran használjuk a kardot, az olajozás fontos és hasznos. Tárolás előtt töröljük át a pengét egy száraz ronggyal, majd vékonyan olajozzuk be. Bemutató és dekorációs célokra használt kardoknál a legjobb az autókhoz is használt viasz.
Védő bevonatok
• Fegyvereink értékelni fogják, ha rendszeresen tiszta, nem szerves eredetű olajjal kenjük őket. Ez meggátolja, hogy a pára károsítsa a pengét, és mivel kellemetlenül csúszós lesz, talán nem fogják mások fogdosni. Két féle olajat használhatunk: természetes-ásványi és szintetikus olajat. Japán kardok gyűjtői a „choji”-t ajánlják, ami egyfajta ásványi olaj, kevés szegfűszegolajjal illatosítva. De kiválóan használható a varrógépek olaja vagy fegyverolaj is. A szintetikus olajok közül pedig a legjobban használható a szilikon. Az olajozást a levegő páratartalmától függően akár havonta kell ismételni, de előbb le kell törölni a régi bevonatot egy puha ronggyal.
• Régebben gyakran használtak kenőzsírt vagy Cosmoline-t, ami egy vazelin-szerű anyag. Valamelyest védenek ezek is, de nem tökéletesen, így mikroszkópikus lyukak keletkezhetnek a pengén. Ezen kívül elég gusztustalanok is, de így legalább nem nyúlnak a kardhoz.
• Másik lehetőség a viaszborítás. Egyesek autóviaszt használnak, de ennek nem ismertek a hosszútávú következményei. Ha mégis ilyennel próbálkoznánk, kérdezzük meg valamelyik autósbolt eladóját, melyik viasz a legjobb az acélnak.
• Végső megoldás a lakk lehet. De ekkor bizonyosodj meg róla, hogy nem marad ujjlenyomat és por a pengén, mert különben ezek a borítás alatt tönkretehetik a pengét.
A penge olajozása:
• A penge olajozása előtt nagyon fontos, hogy eltávolítsuk a régi olajréteget és a pengére tapadt szennyeződéseket. Ezt tiszta, száraz és puha papírral vagy ronggyal végezzük, de vigyázzunk, hogy meg ne vágjuk magunkat. Ha a régi olajréteget nehéz letörölni, próbálkozhatunk benzinnel, acetonnal (körömlakklemosó) vagy alkohollal átitatott vattával.
• Ha tökéletesen letisztítottuk a pengéről az olajat, nézzük át a kardot rozsdafoltok, elszíneződések és más károsodások után. Ha megfelelően gondoskodtunk róla, csak a hibátlan pengét fogjuk találni. Ha mégis látunk rozsdafoltokat, az azt jelenti, hogy gyakrabban és több odafigyeléssel kell olajoznunk. Tisztítsuk le a rozsdát (a módszerekről később), majd folytassuk az olajozást.
• A penge újraolajozásához ismét egy tiszta rongyra vagy papírra lesz szükség. Nedvesítsük meg az olajjal a rongyot, és finoman kenjük szét a pengén. Hogy biztosan jusson mindenhova, többször is ismételjük meg, de ne használjunk olyan sokat, hogy csöpögjön a pengéről az olaj.
Hogyan kezeljük a fából és bőrből készült részeket:
• A fa markolatot kevés citrom-olajjal vagy kínai faolajjal (tung-olajnak is nevezik) kezeljük, így nem szárad ki és repedezik meg
• Bőr kardhüvelyeket és tokokat, akárcsak a markolat bőr borítását valamilyen jó minőségű viaszkenőccsel ápoljuk. Ne tároljuk sokáig a kardot a hüvelyében, mivel a bőr megköti a párát, ami rozsdafoltokat eredményez a pengén. Ezen kívül a bőr kezelésére használt vegyszerek is károsíthatják a kardot. Ha mégis a hüvelyében akarjuk tartani, rendszeresen ellenőrizzük a pengét.
Tárolás
Csak mert nincs saját múzeumi minőségű kiállító szekrényünk, az még nem jelenti, hogy kardjaink az őselemek kegyelmére vannak bízva. Egy átlagos kardnak semmi baja sem lesz, ha egyszerűen acélkampókkal (az alumínium nem jó!) fellógatjuk a falra. Párás vidékeken azonban mégis jobb, ha jól záródó vitrinben tartjuk fegyvereinket, és tegyünk melléjük elég szárítószert is, hogy 30% alatt maradjon a páratartalom. Ugyancsak nagyon fontos, hogy gyermekek számára nem elérhető helyen tartsuk a fegyvereket. Ha nem akarjuk kiállítani azokat, akkor a legfontosabb, hogy megvédjük a rozsdától, érintéstől, és esetleg a lopástól. Egy jó fegyverszekrény mindezektől véd. Ha ez nem járható út, akkor használjunk fegyvertáskát. Mindkét esetben javasolt a szárítószer a páratartalom alacsonyan tartására.
A rozsda megelözése és eltávolítása
A rozsda eltávolítása történhet kémiai úton vagy csiszolással. Az alkalmazott módszertől függetlenül a tisztításnak megvannak a veszélyei. Óvatosan dolgozzunk! A figyelmetlenség a kard károsodásához is vezethet.
A rozsdásodás megelőzése:
Minden, védelem nélküli acél rozsdásodni fog. Ha puszta kézzel nyúlunk a pengéhez, akkor zsír és só marad rajta, melyek kikezdik az acélt és végül apró lyukakat marnak bele. A legjobb mód, hogy ezt elkerüljük az, hogy nem fogjuk meg a pengét, vagy ha ez mégis megtörténik, akkor megtakarítjuk. Tanácsos legalább évente alaposan átnézni a kardot újonnan megjelent rozsdafoltok után kutatva. Használjunk acélforgácsvattát és ne felejtsük az olajat sem.
A rozsda eltávolítása:
Két módszer ismeretes a penge rozsdátlanítására: a csiszolás és a vegyszeres. Mindkét módszerre láthatunk néhány példát, sorrendben haladva a gyengébb/finomabb módszerektől az erősebb/durvább módszerekig. Tanácsos mindig valamelyik finomabb módszerrel kezdeni, mivel még mindig egyszerűbb több rozsdát leszedni, mint új kardot készíteni. Óvatosan, odafigyeléssel alkalmazzuk az itt leírtakat, és körültekintően bánjunk a vegyszerekkel.
Kémiai tisztítás:
• Használhatunk készen kapható tisztító készletet. Ez eltávolítja az enyhébb felszíni rozsdát és piszkot, valamint biztonságos a használata. Kardokkal vagy késekkel foglalkozó boltokban kapható és többnyire vattát és speciális olajat tartalmaz. Olajos tapintású és finom csapadékot képez bármilyen anyaggal, mely a penge felületén van. Dörzsöljük be a rozsdás területet, és aztán töröljük le. Tökéletes módszer a ritkább használat és a pára által okozott rozsda ellen. Azonban mindig próbáljuk ki egy kis felületen, ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban.
• Savak. Itt a legfontosabb az óvatosság. Kezdetnek használhatunk gyenge, háztartásban is használt savakat, pl. citromlevet. Eltarthat pár napig, és rendszeresen ellenőrizni kell. A következő az ecet lehet. Jó megoldás a szénsav és foszforsav híg keveréke (melyet Pepsi light márkanév alatt árulnak). Néhány nap áztatás után használjunk acélforgácsvattát. Ha ezek kevésnek bizonyulnak, használjunk középerős savat (pl. sósav vagy foszforsav) 1 mólos hígításban. Ezek néhány óra alatt leoldják a rozsdát, de folyamatosan ellenőrizzük, mert ha túl sokáig hagyjuk, végül már a pengébe is belemarnak. Erős sósav néhány másodperc alatt is leoldja a rozsdát, de ha lehet, inkább ne használjuk. Erős savak mikroszkópikus marásnyomokat hagynak, melyek tompítják a penge fényét.
• Elektrolízis, mely a rozsda vas-oxidját elemeire bontja, majd megköti az oxigént egy aktívabb fémen. Bele kell meríteni a pengét (előtte el kell távolítani a markolatot) egy bázikus oldatba (bármilyen gyenge lúg), miközben cink veszi körül. A reakcióban feloldódik a rozsda és cink-oxid keletkezik. Fontos a lúgos közeg, hogy megakadályozzuk a fém további rozsdásodását illetve, hogy a vasnál aktívabb fémet használjunk. Ne használjunk pl. alufóliát, mivel stabilabb, mint a vas, ezért csak tovább fog rozsdásodni a kard. Ez a módszer több órát vesz igénybe, de gyorsíthatjuk, ha egy autó akkumulátorának negatív pólusát a vasra, a pozitívat a cinkre kötjük. Hátránya, hogy tönreteszi a penge eredeti edzettségét és fényét.
• Egyesek szerint a hevítés is eltávolítja a rozsdát, de ez a penge elszíneződésével és keménységének csökkenésével járhat.
Tisztítás csiszolással:
• A legkíméletesebb módszer, ha használt, kormos étolaj és egy puha rongy segítségével dörzsöljük le a rozsdát a pengéről. Ezután viszont nagyon alaposan meg kell tisztítani a pengét a maradék olajtól, majd jöhet a fegyverolaj-rongy-puha papír hármassal történő ápolás.
• Olajat és acélforgácsvattát ajánlanak leggyakrabban a finom felszíni rozsda és az elszíneződések eltávolítására. Ez apró karcokat hagy a kardon, ezért az egész pengén egyenletesen és olyan irányban dörzsöljük (pl. a pengével párhuzamosan), ami után a karcok nem lesznek feltűnőek.
• Ha egy darab rézzel dörzsöljük a pengét, azzal is eltávolíthatjuk a rozsdát. Mivel a réz puhább a vasnál, nem fogja megkarcolni a felszínt.
• Puha drótkefe is hatásos, főleg olyan kardoknál, melyeket már eléggé kilyuggatott a rozsda. Ha nem nyomod túlságosan a kefe sörtéit a fémhez, nem fog összekarcolódni.
• A késkészítésnél csiszolóköveket használnak, melyektől tükörfényes lesz a penge. De ne feledjük, hogy ezzel ronthatunk is a kardod értékén. És tartsuk észben az idevágó japán mondást is: 5 évig tart megtanulni elkészíteni egy japán kardot, és 10 évbe kerül megtanulni jól kifényezni.
• Nagyon finom szemcsézettségű csiszolópapír is hagy karcokat, de hasznos lehet. Vigyázzunk, hogy csak a rozsdát csiszoljuk le.
A kard tisztítása és javítása
Fontos, hogy tudjuk, mikor kell tisztítani a fegyvert és mikor nem. Ezen kívül azt is fontos tudnunk, hogy mit az a hiba, amit ki tudunk javítani és mi az, amiben szakember segítségét kell kérnünk.
Tisztítsuk:
• Ha a használat közben megérintettük a pengét.
• Ha a levegő párájától rozsdásodni kezdett.
• Ha egy új kardon finom rozsda van.
• Ha észreveszünk egy területet, ami épp rozsdásodni kezdett.
• Ha már felpikkelyesedett a rozsda.
• Ha vállaljuk a kockázatot, hogy a tisztítással megrongálhatjuk a kardot és így csökkentjük az értékét.
Ne tisztítsuk:
• Ne próbáljuk kifényezni a rézből készült részeket. Tönkretesszük a patinát.
• Ne próbáljuk eltávolítani a penge patináját.
• Soha ne próbáljuk szappannal vagy vízzel tisztítani a kardod, mivel csúnya foltokat eredményezhetnek a pengén és csak gyorsítják a rozsdásodást.
• Ne akarjuk, hogy egy régi kard újnak tűnjön – nem lesz az. A patina a kor bizonyítéka.
Kardok javítása
A legtöbb komoly javítási munka meghaladja az átlag gyűjtő képességét. Ha behorpadt a fém kardhüvely, inkább hagyjuk úgy. Néha szándékosan horpasztják be a hüvelyt, hogy ne zörögjön a kard. Ha mégis el akarjuk távolítani a horpadást, távolítsuk el a hüvely nyakrészét és dugjunk bele egy lécet, mely vastagsága nagyjából azonos a hüvelyével. Ez belülről fogja kinyomni a horpadást.
Ha meghajlott a penge, ne próbáljuk úgy kiegyenesíteni, hogy ráállunk. A legjobb mód, ha satuval óvatosan kiegyenesítjük (a penge és a satu közé tegyünk vastagabb rézlapot).
Felhasznált irodalom
http://www.duellist.com/swordsfromtoledo/swords.cgi?page=maintenance.htm
http://www.gungfu.com/cart-htm/htm-resources/articles-sword-care-maintenance.htm
http://www.historicalweapons.com/swordscare.html
http://necrobones.com/armory/maintain.html
