Születési ideje 1147-48-49 évek valamelyikére tehető, a legvalószínűbbnek az 1148-as év látszik, mivel a korabeli leírások alapján Béla 15 éves volt, amikor 1163-ban Bizáncba került. Apja II. Géza (1141-1162) magyar király, anyja Eufrozina kijevi hercegnő. Béla mivel második fiú volt a családban, ezért nem látszott valószínűnek, hogy valaha is magyar király lesz. Bátyja III. István volt a trón várományosa. Itt talán érdemes megjegyezni, hogy III. István uralkodása alatt két ellenkirálya is volt az országnak. II. László 1162-63-ban, valamint IV. István 1163. Az 1163-dik év volt a magyar történelemben az egyetlen év amikor is három királya volt egy időben az országnak.

Bizánci évek

Béla herceget a kor politikai és hatalmi érdekeinek megfelelően Bizáncba küldték. Tulajdonképpen neki jutott osztályrészül, hogy Bizánc és Magyarország közötti kapcsolatot fenntartsa. Ez a szerep tekinthető volt zálognak is. Ennél azonban jóval nagyobb szerep jutott Bélának, még ha csak egy ideig is. I. Mánuel (1143-1180) Bélát mint a két ország szövetségének zálogát nem túszként tekintette, hanem utódjaként. Ennek megfelelően Alexios nevet kapta és eljegyezték a császár Mária nevű lányával. Az ő érdekében létrehoztak Bizáncban egy új méltóságot a deszpotészt, ami a császár után a második legmagasabb rang volt. 1165-ben a Bizánci császárság trónörökösének nyilvánították. Az udvar gondoskodott arról, hogy a leendő baszileusz megfelelő neveltetésben részesüljön. Ez a neveltetés nagymértékben hozzájárult Béla későbbi sikereihez és a "lovagkirály" cím elnyeréséhez. A bizánci udvarban nőtt fel Béla, ahol megtanult görögül, franciául, latinul elsajátította hadi tudományokat, politikát valamint etikát. Egy igazi daliás királynak felelt meg. Abban a korban meglepő körülbelül 190 cm magas rendkívül művelt fiatalember minden tekintetben megfelet arra, hogy átvegye a bizánci császári címet.

Életében azonban sorsfordulót jelentett, amikor 1169-ben I. Mánuel császárnak fia született, ekkor szinte minden méltóságától megfosztották, jegyességét felbontották. Feleségül vette Cathillon Ágnes Annát 1170-ben, akinek apja Châtilloni Rajnald antiókhiai fejedelem és francia kereszteslovag, anyja Konstancia antiochiai hercegnő volt. Ágnes a korabeli leírások alapján egy rendkívül szép nő volt, magassága 161 cm. Igazi keleti szépség volt. Boldog házasságuk 14 évig tartott, ezalatt Ágnes összesen hétszer szült. Ha Bélának nem születtek volna gyermekei akkor az Árpád-ház az ő halálával megszűnt volna. Mivel azonban Ágnes rendkívül termékenynek bizonyult így a következő száz évre őt tekinthetjük az Árpád-ház anyjának.

A házasságukból született hét gyermek: Imre (későbbi magyar király); II. András (szintén magyar király); Salamon, István (mind a ketten fiatalon meghaltak), Margit (II. Angelosz Izsák bizánci császár felesége), Konstancia (I. Ottokár cseh király felesége) és született még egy ismeretlen nevű lányuk.

"Szent királyok" nemzetsége az Árpád-ház, III. Béla három szentnek is az ősatya: Szent Erzsébet, Szent Margit és Szent Kinga.

Béla odaadó szeretetét felesége iránt talán leginkább abból láthatjuk, hogy Ágnes 1184-ben bekövetkezett halála után Béla újra nősült, mégis az volt a kívánsága, hogy halála után Ágnes mellé temessék.

1186-ban újra nősült, feleségül vette a tőle két évvel idősebb Capet Margitot, Fülöp Ágost francia király testvérét. Ez a házasság Béla 1196. április 24-én bekövetkezett haláláig tartott. Margit ezután elzarándokolt a Szentföldre, de onnan már nem tért vissza.

Béla bizánci tartózkodása idejére esett bátyja III. István (1162-1172) uralkodása, aki ezt az időt leginkább Mánuel elleni háborúkra fordította. Bár a magyar érdekeket meg tudta védeni és megőrizte az ország függetlenségét, az 1167-es esztendőben nagy vereséget szenvedett el Bizánctól. Ennek az lett a következménye, hogy Dalmácia, Bosznia, és a Szemerség a császár kezében maradt. Béla többször is harcolt a bátya ellen a császár oldalán.

 

 

Újra Magyarországon

III. István 1172. március 4. én bekövetkezett halála (egyes feltevések szerint mérgezés miatt hunyt el) után Bélának ajánlották fel a koronát. Béla ugyan örömmel tért haza, de a császártól nem haraggal vált el. Fiatal lévén tele ambíciókkal valamint felesége biztatása is elősegítette, hogy elszakadjon Bizánctól. Bár uralkodását szinte azonnal megkezdte megkoronázására csak 1173. január 13. került sor. Ennek egyik oka az is volt, hogy az esztergomi érsek nem vállalta a koronázást, így Béla ügyesen taktikázva a pápától kért engedélyt, hogy a kalocsai érsek megkoronázhassa.

Hazaérkezésekor szembesült azzal a ténnyel, hogy bizánci neveltetése és kapcsolata miatt nem egységes a támogatottsága. Jelentős volt azok száma, akik öccsét Gézát látták volna szívesen a trónon, ezek közzé tartozott anyja is. Miután Géza fellázadt ellene, őt börtönbe csukatta, anyját Eufrozinát pedig száműzte. Géza azonban 1177-ben II. Sobeslav cseh herceghez szökött, aki kiszolgáltatta Bélának, így Géza ismét börtönbe került. Ezután csak Béla második feleségének Margitnak a közbejárására szabadul 1189-ben. Itt meg kell jegyezni, hogy az öccsével folytatott viszálya ettől lényegesen összetettebb, de itt nem áll módomban azt részletezni.

Külpolitika

III. Béla külpolitikája két időszakra osztható, egy óvatos, csendesebb időszakra mely 1180-ig, vagyis Manuel császár haláláig tartott. Ezen időszak alatt ugyan Bizánccal szemben megvédte a magyar érdekeket, de amikor a normanok veszélyeztették nagyhatalmi törekvéseikkel a Balkánt, így Bizáncot is Béla király a császár oldalára állt. Magyarország nem vált Bizánc hűbéresévé.

Úgy gondolta Béla, hogy a Bizáncnak tett esküje Manuel halálával véget ér. Ekkor külpolitikája erős intenzív formát vett. Visszafoglalta Horvátországot, Dalmáciát, Boszniát és a Szemerséget, 1183-ban elfoglalta Nist és Szófiát. 1185-ben békét kötött Angelosz Izsák Bizánci Császárral, aki később Margit nevű lányát vette el feleségül. Mindössze két évre 1188-ban elfoglalta Halicsot is. Az 1186-ban Capet Margittal kötött házassága révén külpolitikája ismét intenzívvé vált.

Nagyon jelentősen fejlődött a magyar-francia kapcsolat, ami megmutatkozott politikai, kulturális és egyházi területeken is. Ekkor jelentek meg Magyarországon a cisztercita szerzetesek. Béla monostorokat alapított: Pásztó, Zirc, Pilis, Szentgotthárd helységekben.

III. Béla a pápának tett ígéretét, miszerint részt vesz a keresztes hadjáratokban nem tudta
teljesíteni, halála megakadályozta ebben. Ezt a feladatott András fiára hagyta, a későbbi királyra.

1189. nyarán I. Barbarossa Frigyes (német-római császár 1152-1190), akit Rőtszakállú Frigyesként is ismerünk, hadával vonult át Magyarországon. Célja, hogy az 1187-ben elesett Jeruzsálemet felszabadítsa. Ekkor élte át, hogy milyen pazar ellátásban részesült és mennyire bőkezű Béla király. A császár elismerését leginkább az fejezi ki, hogy a fia később a palermói palotájának egyik freskóján is megemlékezett a Magyarországi látogatásról. Bizáncba érve a két császár közt háborús feszültség keletkezett, amit III. Béla határozott fellépése tudott csak elcsitítani. Európa két császárának egyszerre tudott megálljt parancsolni. Bár Béla ügyelt arra, hogy a meggyengült Bizánc ne kerüljön német vagy normann kézre, lényegében átvette a kelet-római birodalom szerepét. Ez az uralmi jelképeinkben mind a mai napig megtalálható, nevezetesen a kettős kereszt. A kettős kereszt használata és elterjedése is Béla király nevéhez kapcsolódik. Ezzel tulajdonképpen kinyilvánította, hogy átvette a hatalmat a kelet-római birodalom felett.

III. Béla külpolitikája példaértékű, hisz egyensúlyban tudta tartani a keleti és nyugati érdekeket.

 

 

Belpolitika

Uralkodása egyenes folytatása volt a Kálmán által megkezdettnek. Azonban a Bizáncban szerzett tapasztalatokat is felhasználta.

1181-től elrendelte az írásbeliséget, ami azt jelentette, hogy mindent írásba kellett rögzíteni, ennek intézményrendszere a kancellária lett. Minden elé kerülő ügyet írásba foglaltatott. Ebben az időben élt és dolgozott az udvarban Anonymus, ekkor foglalták írásba a Halotti beszédet. Később Anonymus írta meg a honfoglalás történetét: Magyarok tettei (Gesta Hungarorum) címmel.

Egy igen jelentős gazdaságtörténeti írásunk 1185-86-ban készült, ebben III. Béla jövedelmeit tételesen sorolják fel ide értve a pénzbevételeit is. A lista alapján vagyona vetekedett az angol és a francia királyéval is. Nagy mértékben hozzájárult ezeknek az eredményeknek az eléréséhez Adorján az ország első magyar kancellár is. Tudnunk kell azonban azt is, hogy Béla akaratának megfelelően már akkor is "kozmetikázták" az adatokat. Az ország gazdasági helyzetén ez azonban nem változtatott jelentősebben.

Több külhoni krónikás is tudósít arról, hogy Magyarország minden földi jóval rendelkezik. Ez az jelentette abban az időben, hogy nemesfémen kívül, mindenben önellátó volt. Abban az időben természetesen leginkább a mezőgazdasági árukra volt ez igaz. Valószínű, hogy a külkereskedelmi mérleg aktív volt.

Második felesége Margitnak köszönhetően az udvarban Becket Szent Tamás (1118-1170) canterburyi érsek tanai hatottak. Mutatja ezt az is, hogy a király jövedelmeiből megépült az esztergomi palota és székesegyház is.

III. Béla igazi és méltó örököse a szentistváni műnek. Tökéletest viszonyt alakított ki az egyházzal, bár az egyház fölötti jogokat ő gyakorolta, a Szentszék mindenben támogatta.

1192-ben Béla kieszközölte III. Celesztin pápánál (1191-1198), hogy I. Lászlót szentté avassák.