„A leány kiáltozott, mert azt hitte, elveszítette szemgolyóit, s a megdöbbent nép összefutott, hogy lássa, mi történt: látják őt s a kiütött húsgömböket kezében, amint a csodálkozóknak mutatja, s ő csodálkozva új, látó szemmel bámul rájuk. ”
Szent László legendája
Szent László legendája
A bevezetést folytatva ma elsősorban a gyógyítás spirituális eszközeiről lesz szó, de röviden írok a korabeli köztisztasági állapotokról is, és az is kiderül, milyen jótanáccsal szolgál a témában a 16. századi Szakács Tudomány.
Az 1508-as Nádor kódex az az óbudai klarisszák számára készült. Elmélkedéseket, énekeket, legendákat, Mária-siralmat és Philibertus látomását olvashatjuk benne, ami egy ördögvízió. Valamint a következő imát:
Bínösöknek kegyös segédség,
És mindön nyomorultaknak
Vigasztalója, megújítója,
Légy énneköm, Asszonyom,
Jó segédségöm,
És jó urvosom.
Mert én testöm nagyon kénzatik,
Fene farkasnak sebével
Sebesültetik és gyötretik.
Nincsen kitől gyógyíttassék,
Sem segéltessék,
És vigasztassék!
Kérlek tégöd, szízeknek rózsája,
Ki mondatol mindönöknek
Malasztos anyjának siralmasoknak:
Esedözjél kórságomért
Jézus fiadnál,
Gyógyíhon meg engöm!
A Gömöry kódex 1516-ban keletkezett, egy Krisztina nevű, feltehetően Nyulak szigeti domonkos apáca megrendelésére. Ez egy imádságoskönyv. A törökök uralma idején a menekülő apácák a kódexet magukkal vitték Nagyszombatba, majd Pozsonyba. A nagyszombati domonkos kolostorban egy újabb, latin nyelvű bejegyzést írtak bele, méghozzá az 1575-ös bécsi pestisjárványról. Ebben olvasható a következő:
Természetesen ebben az időben sem kizárólag a szerzetesek, papok foglalkoztak gyógyítással, gyógynövényekkel, hanem a bábák és a különböző gyógyfüveket, praktikákat ismerő személyek is. Így az sem meglepő, hogy nemcsak a kereszténység, hanem a pogány hitvilág elemeit is megtalálhatjuk a gyógyítást kiegészítő – vagy éppen helyettesítő – spirituális eszköztárban. Ilyen ez az 1516 és 1518 között keletkezett pogány ráolvasás is:
Béka vala ekéje,
Kígyó vala ostora;
Szánt vala kevet;
Vet vala kevecset.
Parancsolok én tenéked,
Hogy miképpen a kő nem gyökerezhetik
És nem levelezhetik,
Azonképpen te, itt ez lovon ne gyökerezhessél
és erekedhessél!
Az imák, ráolvások, amulettek mellett a zarándoklatok is eszközei lehettek a csodás gyógyulásnak. A Szent László legenda (1192 után) a következőt írja erről:
„[….]Isten szem előtt tartva a szentté avatáshoz szükséges eljárást, míg választottjainak szétosztja magát, e választottját magához alakította s királyi méltósággal magasította fel; miként a földi helytartóságot is rábízta, az égi királyságban is uralkodótársnak választotta, s megajándékozta azzal, hagy mindenkinek, aki hozzá, Lászlóhoz fohászkodik, isteni beleegyezését közvetítse. Vakoknak látását (Lukács 4,19), siketeknek hallását, némáknak beszédét, sántáknak járását (vö. Lukács 7,22), s mint a szükség napjaiban egyetlen mentség (Zsolt. 9,10), a szorongatottaknak a védelem vigaszát nyújtja. László szentségének hírét hallva egy szegény szűz jött a sírhoz, és kiérdemelte, hogy elvesztett látását visszanyerje; visszakapván testi épségét, akkora lelki jámborság ejtette hatalmába, hogy azt hitték, isteni szellem látogatta meg. Egy nemes leányt pedig, aki megfosztatott szeme világától, és a testi orvosságban minden reményét elvesztette, szülei az ő sírjánál hagytak: s ő beteg szemét hallatlan módon egészségesre cserélte. Mert midőn kínos fájdalmát s meghibásodott testrészét siratva a leány letörölte patakzó könnyeit, kezébe estek bizonyos gömb alakú, szem formájú, vérrel teljesen megalvadt húsdarabok. A leány kiáltozott, mert azt hitte, elveszítette szemgolyóit, s a megdöbbent nép összefutott, hogy lássa, mi történt: látják őt s a kiütött húsgömböket kezében, amint a csodálkozóknak mutatja, s ő csodálkozva új, látó szemmel bámul rájuk. A némákról, siketekről és sántákról pedig, akik László érdeméből gyógyultak meg, az örömök közepette az esetek közönségessége s a megszokott csodás képességek miatt ne is beszéljünk, inkább a szokatlanokat meséljük el. [….]”
A vízellátás és a szemétszállítás is szabályozva volt – bár a gyakorlatban nem mindig tudták betartani ezeket. Ivásra és háztartási célokra a folyók mellett épült városokban a folyó vizét és kutakból nyert vizet használtak. Budán külön társaság gondoskodott vízhordásról. Ők adómentesek voltak. Tűzeseteknél is ők szállították a vizet, de a piacterek víztartályait is ők töltötték meg és talán a kutak rendbentartása is az ő feladatuk volt. A Duna vizét árulták is, házról házra járva – a 16. századi árak alapján télen drágább volt a víz. Budán volt kútvíz is, de vízvezetekéken is szállítottak vizet a királyi várba – ezek különböző típusúak lehettek, a gravitáció, a közlekedőedények elvén működők és szivattyúsok. Mátyás idejében nemcsak a Duna vizét, hanem forrásvizet is vezettek a Várba.
A városi fürdők is jelentős szerepet játszottak. Sokszor a fürdőkben történt az érvágás, köpölyözés is, de akár a kevésbé fájdalmas hajvágás is. Néhány tehetősebb ember nagyobb összeget hagyott a fürdőkre végrendeletében, hogy a város szegényei is megfürödhessenek itt, a külön erre kijelölt napokon – de olyan is előfordult, hogy ez csak egyszeri alkalmat jelentett, ilyenkor ezen az egy napon az elhunyt emlékére fürdőzhettek a szegények. Elsősorban a természetes gyógyforrásokat, gyógyvizeket kedvelték, de voltak mesterséges fürdők is. Itt kádakban vagy medencékben melegített vízben fürödhettek az emberek, fizetés ellenében. A pénz vagy a várost, vagy a fürdő bérlőjét illette.
A középkorban is tisztában voltak a víz szennyezettsége és a betegségek közti összefüggéssel. Ennek ellenére a városi higiénia nem volt kifogástalan. Nem ritka, hogy a kutak közelében szennyvízcsatorna, fekáliagödör is volt, aminek következtében a kút vize is szennyezetté vált. Az esővíz elvezetése, ereszcsatornák építése is kötelező volt a Budai jogkönyv szerint. 15. századi rendelkezések szerint a város szemetét külön erre a célra alkalmazott személyek szállították el. A nagy mennyiségű felhalmozódott lótrágyát Budán például a város peremére szállították.
Végezetül az erdélyi fejedelmi udvar szakácskönyvét, a 16. századi Szakács Tudományt idézem. A mai íráshoz illeszkedően itt is az ima és a tisztaság fontosságáról lesz szó, a főzés kapcsán:
„Mikor reggel felkész, elsőben Istenedet dicsérjed, azután szépen megmosdjál, tiszta fazekadat megöblítsed. Ha tehénhúst akarsz főzni, azt három vízben szépen felmossad, mindjártást sót vess rá, de sokat ne vedd, jobb, hogy kétszer avagy háromszor vess, hogy nem mint egyszer sokat találnál vetni; mert ha egyszer sokat vetsz bele, abból jól tudod, hogy semmit vissza ki nem vehetsz. Ha penig az mestered az abárlást reád bízza, tehát mikor az abárlásnak ideje, tiszta fazékban szűrjed az levét, igen szép tiszta szitán szűrd által; önts az húsra osztán tiszta hideg vizet, abból abároljad osztán az levében. Mindenféle hússal így élj: tyúkkal, lúddal, borjúhússal, bárányhússal az abárlás dolgában.”
Az ima ereje
Arról már volt szó, hogy gyógyításhoz elsősorban az egyes gyógynövényeket, azok hatóanyagait használták. Ezeket eleinte a szerzetesek a kolostor kertjében termesztették, illetve a lakóhelyük közeléből gyűjtötték be. Emellett elterjedt gyógyítási mód volt még: speciális étrend előírása, fürdők látogatása, érvágás, és egyéb, késsel vagy izzó vassal végzett beavatkozások. Mellettük pedig élt a természetfeletti gyógyulásba vetett hit is. Az ima ereje kapcsán már idéztem egy szülést megkönnyítő imát. Kódexeinkben találhatunk még ilyen imákat. Így például a 16. század elején keletkezett Peer kódexben. Ez a könyv az imákon kívül elmélkedéseket, legendákat, énekeket tartalmaz – ebben olvasható a magyar nyelvű szatirikus irodalom első műve, Apáti Ferenc Cantilénája és a ferences Vásárhelyi András éneke Szűz Máriához. A kódex Csepeli Simon számára készült, így az imákban is az ő neve szerepel.
Döghalál ellen |
Hideglelés ellen |
| Örök mendenható Istennek hatalma, Az megfeszölt Krisztusnak Hatalmának érdeme, Jézusnak békessége, Hütnek erőssége, Nemes asszonyonk Szíz Máriának tisztasága: Oltalmazzon, védelmezzen Engemet, Simont, Mindennemő döghaláltúl, És az hertelen haláltúl! Atya, Fiú, Szentlélek, Dicsőséges Szentháromság. |
Krisztus országol, Krisztus parancsol, Krisztus győz, Oroszlán Júda nemzetéből, Szabadojtsad meg Simont Mendennemő gonosztúl, És az hidegleléstől! Atyának és Fiúnak És Szentléleknek nevébe. |
Az 1508-as Nádor kódex az az óbudai klarisszák számára készült. Elmélkedéseket, énekeket, legendákat, Mária-siralmat és Philibertus látomását olvashatjuk benne, ami egy ördögvízió. Valamint a következő imát:
Farkasseb elleni ima
Nádor-kódex
És mindön nyomorultaknak
Vigasztalója, megújítója,
Légy énneköm, Asszonyom,
Jó segédségöm,
És jó urvosom.
Mert én testöm nagyon kénzatik,
Fene farkasnak sebével
Sebesültetik és gyötretik.
Nincsen kitől gyógyíttassék,
Sem segéltessék,
És vigasztassék!
Kérlek tégöd, szízeknek rózsája,
Ki mondatol mindönöknek
Malasztos anyjának siralmasoknak:
Esedözjél kórságomért
Jézus fiadnál,
Gyógyíhon meg engöm!
A Gömöry kódex 1516-ban keletkezett, egy Krisztina nevű, feltehetően Nyulak szigeti domonkos apáca megrendelésére. Ez egy imádságoskönyv. A törökök uralma idején a menekülő apácák a kódexet magukkal vitték Nagyszombatba, majd Pozsonyba. A nagyszombati domonkos kolostorban egy újabb, latin nyelvű bejegyzést írtak bele, méghozzá az 1575-ös bécsi pestisjárványról. Ebben olvasható a következő:
Imádság hirtelen halál ellen
Isten, az te szent halálodért, hogy oltalmazz meg engemet ez mai napon hertelen haláltól, szörnyű haláltól és az örök haláltól. Ámen.Természetesen ebben az időben sem kizárólag a szerzetesek, papok foglalkoztak gyógyítással, gyógynövényekkel, hanem a bábák és a különböző gyógyfüveket, praktikákat ismerő személyek is. Így az sem meglepő, hogy nemcsak a kereszténység, hanem a pogány hitvilág elemeit is megtalálhatjuk a gyógyítást kiegészítő – vagy éppen helyettesítő – spirituális eszköztárban. Ilyen ez az 1516 és 1518 között keletkezett pogány ráolvasás is:
Lovak betegsége elleni bájolás
Erdőn jár vala lebeke tárgy:Béka vala ekéje,
Kígyó vala ostora;
Szánt vala kevet;
Vet vala kevecset.
Parancsolok én tenéked,
Hogy miképpen a kő nem gyökerezhetik
És nem levelezhetik,
Azonképpen te, itt ez lovon ne gyökerezhessél
és erekedhessél!
Az imák, ráolvások, amulettek mellett a zarándoklatok is eszközei lehettek a csodás gyógyulásnak. A Szent László legenda (1192 után) a következőt írja erről:
„[….]Isten szem előtt tartva a szentté avatáshoz szükséges eljárást, míg választottjainak szétosztja magát, e választottját magához alakította s királyi méltósággal magasította fel; miként a földi helytartóságot is rábízta, az égi királyságban is uralkodótársnak választotta, s megajándékozta azzal, hagy mindenkinek, aki hozzá, Lászlóhoz fohászkodik, isteni beleegyezését közvetítse. Vakoknak látását (Lukács 4,19), siketeknek hallását, némáknak beszédét, sántáknak járását (vö. Lukács 7,22), s mint a szükség napjaiban egyetlen mentség (Zsolt. 9,10), a szorongatottaknak a védelem vigaszát nyújtja. László szentségének hírét hallva egy szegény szűz jött a sírhoz, és kiérdemelte, hogy elvesztett látását visszanyerje; visszakapván testi épségét, akkora lelki jámborság ejtette hatalmába, hogy azt hitték, isteni szellem látogatta meg. Egy nemes leányt pedig, aki megfosztatott szeme világától, és a testi orvosságban minden reményét elvesztette, szülei az ő sírjánál hagytak: s ő beteg szemét hallatlan módon egészségesre cserélte. Mert midőn kínos fájdalmát s meghibásodott testrészét siratva a leány letörölte patakzó könnyeit, kezébe estek bizonyos gömb alakú, szem formájú, vérrel teljesen megalvadt húsdarabok. A leány kiáltozott, mert azt hitte, elveszítette szemgolyóit, s a megdöbbent nép összefutott, hogy lássa, mi történt: látják őt s a kiütött húsgömböket kezében, amint a csodálkozóknak mutatja, s ő csodálkozva új, látó szemmel bámul rájuk. A némákról, siketekről és sántákról pedig, akik László érdeméből gyógyultak meg, az örömök közepette az esetek közönségessége s a megszokott csodás képességek miatt ne is beszéljünk, inkább a szokatlanokat meséljük el. [….]”
Magyar Anjou Legendárium: Szent László
1. a király temetése; 2. a nép imádkozik a király sírja körül; 3. egy nemes nem tudja felemelni a síron levő ezüsttálat; 4. a szegény ember felemeli az ezüsttálat;
1. a király temetése; 2. a nép imádkozik a király sírja körül; 3. egy nemes nem tudja felemelni a síron levő ezüsttálat; 4. a szegény ember felemeli az ezüsttálat;
Megelőzés
Fontos volt természetesen a megelőzés is. A régészeti leletek mellett például a 15. századi Budai jogkönyv tanúskodik erről. Ez alapján a mészárosoknak az állatot erre külön kijelölt helyen, a Duna mellett kellett levágniuk, és az árusított hús minőségére oda kellett figyelniük. Akárcsak a halászoknak, akikek ügyelniük kellett arra, hogy friss, eleven halat árusítsanak. Ellenőrizték a molnárokat, pékeket, serfőzőket is. A korábban már említett kuruzslók bűntetését is tartalmazta ez a jogkönyv.A vízellátás és a szemétszállítás is szabályozva volt – bár a gyakorlatban nem mindig tudták betartani ezeket. Ivásra és háztartási célokra a folyók mellett épült városokban a folyó vizét és kutakból nyert vizet használtak. Budán külön társaság gondoskodott vízhordásról. Ők adómentesek voltak. Tűzeseteknél is ők szállították a vizet, de a piacterek víztartályait is ők töltötték meg és talán a kutak rendbentartása is az ő feladatuk volt. A Duna vizét árulták is, házról házra járva – a 16. századi árak alapján télen drágább volt a víz. Budán volt kútvíz is, de vízvezetekéken is szállítottak vizet a királyi várba – ezek különböző típusúak lehettek, a gravitáció, a közlekedőedények elvén működők és szivattyúsok. Mátyás idejében nemcsak a Duna vizét, hanem forrásvizet is vezettek a Várba.
A városi fürdők is jelentős szerepet játszottak. Sokszor a fürdőkben történt az érvágás, köpölyözés is, de akár a kevésbé fájdalmas hajvágás is. Néhány tehetősebb ember nagyobb összeget hagyott a fürdőkre végrendeletében, hogy a város szegényei is megfürödhessenek itt, a külön erre kijelölt napokon – de olyan is előfordult, hogy ez csak egyszeri alkalmat jelentett, ilyenkor ezen az egy napon az elhunyt emlékére fürdőzhettek a szegények. Elsősorban a természetes gyógyforrásokat, gyógyvizeket kedvelték, de voltak mesterséges fürdők is. Itt kádakban vagy medencékben melegített vízben fürödhettek az emberek, fizetés ellenében. A pénz vagy a várost, vagy a fürdő bérlőjét illette.
Fürdés ábrázolása a Manesse-kódexben
A középkorban is tisztában voltak a víz szennyezettsége és a betegségek közti összefüggéssel. Ennek ellenére a városi higiénia nem volt kifogástalan. Nem ritka, hogy a kutak közelében szennyvízcsatorna, fekáliagödör is volt, aminek következtében a kút vize is szennyezetté vált. Az esővíz elvezetése, ereszcsatornák építése is kötelező volt a Budai jogkönyv szerint. 15. századi rendelkezések szerint a város szemetét külön erre a célra alkalmazott személyek szállították el. A nagy mennyiségű felhalmozódott lótrágyát Budán például a város peremére szállították.
Végezetül az erdélyi fejedelmi udvar szakácskönyvét, a 16. századi Szakács Tudományt idézem. A mai íráshoz illeszkedően itt is az ima és a tisztaság fontosságáról lesz szó, a főzés kapcsán:
„Mikor reggel felkész, elsőben Istenedet dicsérjed, azután szépen megmosdjál, tiszta fazekadat megöblítsed. Ha tehénhúst akarsz főzni, azt három vízben szépen felmossad, mindjártást sót vess rá, de sokat ne vedd, jobb, hogy kétszer avagy háromszor vess, hogy nem mint egyszer sokat találnál vetni; mert ha egyszer sokat vetsz bele, abból jól tudod, hogy semmit vissza ki nem vehetsz. Ha penig az mestered az abárlást reád bízza, tehát mikor az abárlásnak ideje, tiszta fazékban szűrjed az levét, igen szép tiszta szitán szűrd által; önts az húsra osztán tiszta hideg vizet, abból abároljad osztán az levében. Mindenféle hússal így élj: tyúkkal, lúddal, borjúhússal, bárányhússal az abárlás dolgában.”
Felhasznált irodalom:
- Korbuly György, Egészségügyi állapotok = Magyar művelődéstörténet, szerk. Domanovszky-Balanyi-Szentpétery-Mályusz-Varjú.
- A magyar irodalom története.
- Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez. Középkor, szerk. Madas Edit.
- Kubinyi András, Vízellátás a középkori Budán.