Odin

Odin főisten a skandináv mitológiában, megfelel a nyugati német Wotannak (Wodannak). Az Ódin-Wodan név etimológiailag a lelkesültségre, költői ihletre, sámánhitre utal. Ugyanez az értelme az óizlandi Ódr, a gót wops ("dühöngő"), a latin wates ("költő, látnok") szónak. Eredetileg démoni lény, erre utalnak alvilági állatai is: Hugin és Munin; "gondolkodó" és "emlékező", farkasainak a neve Geri és Freki, "éhes" és "falánk". Nyolclábú, sebes lovának, Szleipnirnek is sötét vonásai vannak, gyakran vele lovagol az alvilágba Odin fia Hermod. Odin parancsának engedelmeskednek a valkűrök, a lovas asszonyok, akik a győzelmet és vereséget osztogatják, és az einherják, az elhalt hősök lelkei, akik Valhöllben lakoznak. Odin inkább a háború és a hivatásos hadseregek védnöke, míg Thor a felfegyverzett népé. Ő kezdeményezte az első háborút is, azzal, hogy a vánok/vanírok közé hajította dárdáját, Gungnirt. Ez a soha célt nem tévesztő dárda a katonai hatalom és a hadi mágia jelképe, és egyben Odin állandó védjegye. Némiképpen a termékenység motívumai is kapcsolódnak Ódinhoz, talán erre utal olyan attribútuma is, mint a Draupnir ("ásó, kapáló") aranygyűrű, amely szaporítja önmagát.

Páratlan bölcsességét különleges módon szerezte. Saját fegyverével tűzte fel magát koponyájánál fogva Yggdrasilra, és kilenc napig így függött. Ezután szomját anyai nagyapjának, Böltorn óriásnak tenyeréből oltja, akitől megkapja a bölcsességet szimbolizáló mágikus rúnákat. Ezekért fél szemével fizetett. Odint végül ősi ellensége, Fenrir, a farkas falja fel, s apjáért Vidar áll bosszút.

Wodantól vezetik le családfájukat az angolszász királyok. A Skjöldung dán királyi ház (az angolszász Boewulf eposz szerint) Skjöldtől (óizlandi Scioldr, angolszász Skyld), Ódin fiától származtatja magát. A Völszung-saga szerint a legendás Völszung királyi háznak, amelybe a híres germán eposz hőse, Szigurd is tartozik, a nemzetségalapító őse Ódin.

Thor

Thort hívják Donarnak is. Neve feltehetően az ógermán Punra, betű szerint "villámisten" szóból, illetve a közép felnémet Donner "mennydörgés" szóból származik. Tór a mennydörgés, a vihar és a termékenység (vegetáció) istene a germán-skandináv mitológiában, az isteneket és az embereket az óriásokkal és a rettenetes szörnyekkel szemben védelmező isteni vitéz. Tacitus (i. sz. 1. század) a római Hercules neve alatt írja le Donart. A germán nyelvek elterjedési területén a hétnek ugyanazt a napját szentelték Donarnak, mint Rómában Jupiternek, azaz a csütörtököt (németül : Donnerstag).

Donar-Tórt joggal hasonlítják egyrészt Indra, Taranis, Perkunas indoeurópai istenekhez, másrészt a mennydörgés és az ég finnugor isteneihez (Ukko, Taara).

A finnugor párhuzamok alapján következtethetünk, hogy Tór egykor égisten is volt. A. Olrik úgy véli, hogy a skandináv lappok hiedelmeiben szereplő "mennydörgés-öreg", akinek apró kalapáccsal áldoznak, közvetlenül őrzi a bronzkori skandináv Tór-kultuszt. Valószínű, hogy Tór egykor jóval sokrétűbb funkcióira utalnak azok a dél-skandináviai sziklarajzok, amelyek egy fejszés (néha kalapácsos) istent ábrázolnak, mellette kerékkel (Nap-szimbólum) és egy kecskével. A nyugati germánoknál kimutatható Donar kultusza: a csütörtök nevén kívül egy szász átokformula Wodannal együtt említi Thunaert.

A skandináv mitológiában Thor egy nagy hatalommal bíró Áz, lakóhelye Trúdheim. Valószínűleg két fia: Magni és Modi neve is nagyságát jelképezi: erős és bátor. Magát Tórt erős, bátor daliának írták le vörös szakállal. Híres fegyvere Mjöllnir, a harci pöröly, ami eldobva visszatér gazdájához (az izlandi Mjöllnir szónak etimológialag rokona az orosz molnyija, "villám"). Eleinte ez kőkalapács (kőbalta) volt, de a Próza-Eddában, amikor a kovács törpék (dvergek) az ázok csodás eszközeit kovácsolják, már vaskalapácsról van szó. A démonok és jötunok a mennydörgés és villámlás feletti uralmat akarják megszerezni a fegyverrel, sok próbálkozást említ a Verses Edda a kalapács ellopására, megszerzésére. Az isten kecskék vontatta szekéren közlekedett. Thor kecskéinek neve (Tanngniostr és Tanngrisnir- „fogcsikorgatás”) a vihar jelenségére utal. A Próza-Eddában a kecskék nemcsak „járműként” szolgálták Thort. Az Áz minden este megette, és aztán a csontjaikból feltámasztotta őket. Egy alkalommal egy hős Thor tiltása ellenére megrágta a csontokat is. E miatt az egyik feltámasztott kecske megnyomorodik, s a halandó kénytelen szolgálni Thort hibája miatt.

Thor hadistenhez híven sokat kalandozott, leghíresebb utazása az óriások országába, vagy Utgardba, más néven Jötunheimbe vezetett. Tórt a skáldikus költészet sok helyütt úgy állítja szembe Lokival és Odinnal, mint a parasztos harcistent, ellentétben furfangos, ravasz „kollégáival”.

Frey

Frey neve óizlandi írásban Freyr, ami azt jelenti, hogy "úr". A vánok közé tartozó isten a skandináv mitológiában, a növényzet, a termés, a gazdagság és béke megszemélyesítője. Adamus Bremensis közli, hogy Uppsalában (Svédország) a pogány kultuszkertben állott Frey temploma a szobrával, amely a phallikus kultusz jegyében készült. Ez egyébként jellemző vonása a termékenységistenek ábrázolásában. Az óskandináv irodalmi forrásokban Frey Njörd fia és Freyja fivére. Kettejük között vérfertőzéses kapcsolat alakult ki, amikor (az áz-ván háború után) túszként az ázok közé került (a Próza-Edda már az áz-istenek közé sorolja). Frey Gerd istennő férje lett, aki Frey szolgájának, Szkirnirnek ("tündöklő") kezében Frey kardjával elmondott, fenyegető varázsigéje hatására adta beleegyezését a házasságba. Nem kizárt dolog, hogy Gerd a földistennő egyik változata, s így az évszakonkénti kultikus nászról van szó. Amikor Freyt megfosztják kardjától, ez talán rituális "békeszeretét" jelzi. A Próza-Edda említi, hogy Frey kardját vesztvén, Beli óriást egy rénszarvas szarvával öli meg. A világ végét megelező utolsó csatában (Ragnarök) Frey, a Verses Edda-beli Voluspa szerint, Szurt óriással vív párviadalt. Frey kultuszában áldozati állatként ló (csődör) és vadkan szerepelt (vö. Azzal, hogy az einherják is újra és újra feléledő vadkannal táplálkoznak). Freyé volt a csodálatos vadkan, Gullinburszti ("aranysöréjű") vagy Slindrugtanni, amit meg is lovagol, amikor Baldr temetésére megy. A Próza-Eddában Gullinbursztit a törpék (dvergek) készítették, az istenek más kincsével együtt. Frey másik attribútuma (ezt is törpék készítették) a Szkidbladnir ("vékony deszkákból összeépített") csodálatos hajó, amely mindig kap hátszelet, s belefér akárhány vitéz, használat után összehajtogatható, mint egy kendő.

Heimdall

Heimdall (óizlandi nyelven Heimdallr) isten a skandináv mitológiában az Ázok közül való. "Az ázok között legfényesebbnek" mondják, aki a "vánokhoz hasonlóan előre látja a jövendőt". Epitetonjai "aranyszarvú" és "aranyfogú" (Gullianti). Lova "aranysörényű". Heimdall az "istenek őre" (Ld. Verses Edda), "kilenc nővér fia", "kilenc anya gyermeke". A források Ódin fiának mondják. Lakóhelye a Himinbjörg ("éghegyek"), s ezt a Próza-Edda a Bifröszt hídjához helyezi, amely az eget köti össze a földdel. Mint az istenek őre, nevezetes éles hallásáról és látásáról. Hallása (más változatban szarva), mint a Verses Eddában lévő Voluspában megtudjuk, az Yggdraszil világfa tövében van elrejtve, talán ugyanott, ahol Ódin szeme van rejtve. Mielőtt vége lenne a világnak (Ragnarök) megfújja a Gjallarhornt ("erős hangú tülköt") és utolsó csatára szólítja fel az isteneket. A Grímmir-ének (Verses Edda) tudatja, hogy Heimdall mézet iszik (a Próza-Eddában a Gjallarhorn szarvából Mímir a bölcsesség forrásának titokzatos ura issza a mézet). A skáldikus kenningekben (talányokban) a kardot Heimdall fejének, a fejet Heimdall karjának nevezik. Ulv Uggason skáld említést tesz egy viadalról, amelyet Heimdall és Loki vívott (fóka alakját magukra öltve) Freyja kincséért, a Bríszingamenért Szingasztein szirtjénél. A világvégét megelőző csatában Heimdall és Loki újra megküzd egymással, és kölcsönösen megölik egymást. A Voluspá első strófájában az embereket Heimdall fiainak mondják, s a Ríg-ének (Verses Edda) eddikus stílusú vers prózai bevezetésében Heimdall azonos Riggel, az ősatyával és kultúrhérosszal, aki nemzetségalapító őse volt a három társadalmi csoportnak: a konung-, szabadparaszt- és rabszolgarendnek. Mivel azonban Ríg a rúnákat is jól ismerő zarándok, R. Meissner és néhány kutató kételkedik benne, hogy Ríg és Heimdall eredetileg is ugyanazon személy lett volna, Rígben inkább Ódint kell látnunk.

Heimdall alakja nehezen értelmezhető, mivel nagyon töredékesek a rá vonatkozó információk és nincs összefüggő mítosza. A 19. Századi kutatók Heimdallt a "legfényesebb istent" a szivárvány (a Tejút, az égboltozat, a hajnal) megszemélyesítőjének (vagy nap-, illetve holdistennek) tekintették. Hasonlatosak Krisztushoz és Mihály arkangyalhoz (kürtöl-harsonázik) vagy különféle állat alakú démonokhoz, mint akinek szarva van (kecske) vagy felfogható őrnek (kakas) vagy fa szellemének (harkály). Kísérlet történt arra is, hogy Heimdallt, mint a "kezdet istenét" összevessék Lokival, mint a "vég istenével" illetve azonosítsák valamelyik másik skandináv istennel, Tórral, Vidarral, Freyjel. Az újabb keletű magyarázatok között figyelmet érdemel az, amelyekben a Heimdall szót a "világfának" értelmezik. Heimdallban a világfa vagy a világoszlop megszemélyesítését látja. A "kilenc anya" Pipping szerint a "kilenc világ". Schröder Heimdallt az indoiráni Mitrával és a jakut Fehér Ifjúval hozta párhuzamba, míg Grönbeck szerint Heimdall őristen, aki az indiai Varunához hasonlóan a kultikus ünnepek szentségén őrködik. Gyermekei a kultikus közösséget jelentik. "Kilenc anyja" a kilenc rituális aktust, "szarva kürtje" a rituális zenét. Ohlmarks modern filológiai eszközökkel újra feltámasztja a szoláris értelmezést: a bríszingamen, amelyért Heimdall és Loki vetélkedik, a Nap képletes megfogalmazása. A napisten a tengerből születik, kilenc anyja a hullámok és egyben a Napot fogant tenger terhességének a hónapjai. Az ősök (Ríg) állítólag mind napistenek, Heimdall kardja a napsugarak, míg szarva a Nap-szimbólum (mint Ódin szeme is). Leghihetőbb magyarázatnak az tűnik, amely Heimdallban az istenek őrét és a világfa őrizőjét látja, s őt magát a világfa antropomorf megszemélyesítésének tekinti. A világfához kapcsolódó szálak magyarázatot adnak a Heimdall hallása (szarva) és Ódin szeme között meglévő párhuzamra. Nem kizárt dolog, hogy Heimdall szarva (a kard és a fej talányra vonatkozó kenning fényében) és "aranyszarvú" mellékneve utal zoomorf megjelenési formájára. A világfához kapcsolódik a kultikus közösség is, s valószínűleg ebből ered, hogy ősatyának tartják Heimdallt. Nem elképzelhetetlen egy további szoláris jelképsor sem. A világvége előtt kürtjét megfúvó Heimdall valószínűleg keresztény hatásnak köszönheti létét.

A képek forrása

hu.wikipedia.org