Húsvéti szokások a középkorban




 
A középkorban a húsvét - a karácsonyhoz hasonlóan - igen fontos ünnep volt. A 14-15. századi emberek mély vallásossága, az egyházi előírások a húsvét ünnepét is szigorúan meghatározták. A húsvét napja egyike volt az év legjobban várt napjainak. A húsvét időpontja a keresztény hagyományok szerint a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnap, mely egybeesik a tavaszi termékenységi ünnepekkel is. Ezért Krisztus feltámadása mellett a különböző vallásokban, népcsoportoknál a húsvét a tavasz eljövetelének, az újjászületésnek az ünnepe.



Böjt

Húsvét ünnepét 6 hét szigorú böjt előzte meg, mely a Hamvazószerdán indult. Ekkor az embereket hamut szórtak a fejükre, a 12. századtól az egyházi szertartás hivatalos részeként a hívők homlokát szentelt hamuval jelölték meg. A szokáshoz később különböző hiedelmek is kapcsolódtak, mint például az, hogy aki hamvazkodik, annak nem fog fájni a feje.

A böjt időszakában a fő hangsúly az áldozaton volt, egyes szokások szerint ilyenkor csak kenyeret, sót és növényi élelmeket ehettek, lemondtak a hétköznapi élvezetekről. Az ételeket eltették húsvétra, a böjt időszaka alatt tojt friss tojásokat pedig keményre főzték, hogy így őrizzék meg a húsvéti lakomáig. Innen ered a keményre főzött festett tojás hagyománya, mely elsősorban Európa keleti felén terjedt el. A festett tojás a későbbiekben húsvéti ajándék is volt, húsvéthétfőn a lányok az őket meglocsoló fiúknak adták ajándékba.

A böjti utolsó hete, a Nagyhét, mely idején naponta volt istentisztelet, illetve a hagyomány szerint Nagypénteken mindenkinek tilos volt szögeket és vas eszközöket használni.

Nagypéntek – mai szóval – a kereszthódolat napja, amikor a keresztények mezítláb vagy térden állva vonultak a feszület elé.
 

Húsvét napja

A 6 hetes böjt után elérkezett a várva várt húsvét vasárnap. Különleges nap volt ez, egyrészt mert a hosszú megtartóztatás után következhetett a bőséges lakoma, másrészt pedig ezen a napon senkinek nem kellett dolgozni. Mindenki aki megtehette, ezen a napon új ruhát viselt. Húsvét napjának hajnalát az emberek a templom közelében várták, himnuszokat énekelve. Napfelkeltekor megszólaltak a templom harangjai és az első napsugarak köszöntése után az összegyűltek a plébános vezetésével vonultak be a templomba.

A húsvéti szertartásokhoz tartozott az étel megszentelése is ezen a napon, kezdetben a bárány, majd a sonka, illetve a tojás és kenyér megszentelése. A szentelés hagyománya napjainkban is él, húsvét vasárnap reggelén a pap megszenteli a templom köré gyűltek húsvéti ételeivel megrakott kosarait.

A hagyomány szerint húsvétkor a szolgák meglepték kisebb ajándékokkal, fiatal állatokkal a gazdáikat, akik viszonzásul lakomát adtak a szolgáknak és családjaiknak. A társadalom gazdagabb rétegei húsvétkor Pazar lakomákon vettek részt, ahol felfrissítették baráti és üzleti kapcsolataikat.
 

Húsvéti hagyományok

A húsvéti ünnepek egyik legismertebb hagyománya a locsolkodás, vagy öntözés. Korábbi szokások szerint húsvéthétfőn a fiúk locsolták a lányokat, amiért cserébe festett tojást kaptak, kedden pedig a lányok locsolták a fiúkat. Ehhez hasonló szokás volt Angliában a 11. századtól a Hocktide. A húsvét vasárnapot követő második hétfőn (Hock Monday) a fiúk megkötözték a lányokat és csak egy csókért cserébe engedték el, másnap (Hock Tuesday) a lányok kötözték meg a fiúkat és fizetségért cserébe engedték el. Az így összegyűjtött pénzt pedig a templomnak adták.

A húsvéti nyúlhoz a források szerint a 16. században Németországban vált a húsvéti ünnepek részévé. Mivel a nyulak sok utódot nevelnek fel, ezért a tavaszi napfordulóhoz kötődő szertartásokban a termékenység jelképének tartották.
 

Források:

http://medievalhistory.suite101.com/article.cfm/medieval_easter_celebrations
hu.wikipedia.og