A kellemes nyári estén a holdvilág szelíden lopta be magát a vár falai közé, mely körül a kardok csengése, a fáklyák lobogó fénye jelezte lovagjaink jelenlétét. Zsibongó tömeg gyülekezett a várhegyen, kiknek hangját heroldunk beszéde csitította. Megérkezett a nádor kinek tiszteletére és szórakoztatására lovagi torna vette kezdetét. Nádorunk igencsak kedvét lelte az előtte felsorakozott lovagok hadakozásában, s a lovagok jöttek is sorjában, kezükben karddal, buzogánnyal, lándzsával, hogy megmutassák ők a legvitézebbek az udvarban. A vérmes csatározásnak csak udvarhölgyeink tánca állhatta útját, így míg a lovagok szomjúkat oltották az udvar legjobb borával, addig nádorunk a hölgyek kecses táncának szemlélésében lelte örömét. Táncuk után aztán előálltak legjobb íjászaink, hogy a legkülönbözőbb módokon ostromolják a céltáblákat. A nyílvesszők fütyülése kettéhasította a sötétséget, hogy messzire hírét vigye a nemes tornának, míg az égő vesszők hosszú tűzcsóvával csapódtak a táblákba. Nádorunk elégedetten szemlélte a tornát, s annak végeztével bőségesen megajándékozta vendéglátóját.