2015 augusztus 01.-ét írunk. Kellemes nyári reggel, mindenki készülődik az aznapi fellépésre. Az úticél Hernádszentandrás, a VII. BioSzentandrás névre hallgató rendezvény. Csapatkapitányunk békésen kortyolgatja a jól megérdemelt reggeli kávéját, miközben fejében összeállítja az aznapi terveket. Ekkor még Ő sem gondolta mi vár Ránk!
A terv lényegében egyszerű volt. Hernádszentandrásra érkezés 9 óra magasságában, majd 10 órától 12 óráig egy tartalmas bemutató a középkori Magyarország iránt érdeklődőknek valamint kötetlen beszélgetés, íjásztatás a településre látogató és helyi gyermekeknek. Onnan átruccanunk Boldogkőváraljára, ahol miskolci barátainknak, a Kard és Kereszt Johannita Testvériség tagjainak beköszönünk. Valamint ha már ott vagyunk pár képet készítünk. Onnan hazatérünk otthonainkba. Eddig a terv...
A valóság azonban kegyes tréfát űzött Velünk! Hernádszentandrás települése nagyon jól fogadta a fellépésünket annak dacára, hogy a hőmérő higanyszála szépen kúszott felfelé, és kis csapatunk egy füves tér közepén mutatta be „tudományát”. Nagy meglepetésünkre az ex-Back II Back énekes Bebe, és Beleznai Endre színész is az érdeklődők közt volt. Végén természetesen készült pár fotó, ahol több érdekességet is megtudtunk a két igen szinpatikus művészről. A település polgármesterének, és egyben fantasztikus vendéglátónknak invitálására egy ebédben is részesültünk, majd jó szavak kíséretében elhagytuk ezt az igazán nagyszerű és haladó gondolkodású települést. (Remélem visszatérhetünk még oda Perén keresztül...).
Boldogkőváralja vár... Megannyi fellépésünk otthona. Már messziről észrevehető volt barátaink tábora. Beköszöntünk hát hozzájuk (természetesen teljes menetfelszerelésben), és terveink szerint egy óra és pár fotó múlva indulás haza. Na itt jött egy igen megtisztelő kérés a Kard és Kereszt Johannita Testvériségtől. Nem lőnénk rájuk íjjal? Meg ha már ott vagyunk akár le is rohanhatnánk Őket. Nem kellett kétszer mondani Nekünk sem, hisz segítünk ha tudunk. Íjakat húztunk, és szerves része lehettünk a műsoruknak. Ezúton is köszönet Nekik. A végén még belefért egy pár közös fotó is. Beszélgetni kezdtem a narrátorral, aki elmondta, hogy nagyon rosszul érzik Magukat, mert kellene menniük Regéc várához fellépni, de nem tudják vállalni… DE! Felcsillant a szeme: „Ti nem értek rá?” Gyors kupaktanács… Indulás!
Cél Regéc vára (szintén minden évben járok arra, és szerény anyagi kereteimhez mérten veszek mindig valami ajándékot, ezzel is támogatva az újjáépítési munkálatokat. Hisz ez a hobbim, és miért ne legyen minél több helyen szépen rendbe rakott vár?) Út közben konzultáció az alpolgármester úrral... 30 perc elegendő is, de nagy gondban vannak (több fellépő is visszamondta a rendezvényüket). Villámgyors kipakolás, és kb. 40-45 perc után már úgy kellett leállítani Minket. Pörgött a műsor és jól esett a sok érdeklődő is. Természetesen a fotók nem maradhattak el az egyre szépülő várban! Még egy gyors bemutatót tartottunk pár turistának is, akik nem értették mit keresnek erre lovagok.
Összességében egy remek, kalandokkal és élményekkel teli nap volt. A hazaúton mindenki fáradtan, de büszkén (alkalmanként fel-fel nevetve a nap eseményein) tért meg otthonába. Én köszönöm a résztvevő csapattársaimnak ezt a napot, hisz derekasan helyt álltunk minden szituációban. És nem mellékesen ismét bejártam kedven vidékem.
A valóság azonban kegyes tréfát űzött Velünk! Hernádszentandrás települése nagyon jól fogadta a fellépésünket annak dacára, hogy a hőmérő higanyszála szépen kúszott felfelé, és kis csapatunk egy füves tér közepén mutatta be „tudományát”. Nagy meglepetésünkre az ex-Back II Back énekes Bebe, és Beleznai Endre színész is az érdeklődők közt volt. Végén természetesen készült pár fotó, ahol több érdekességet is megtudtunk a két igen szinpatikus művészről. A település polgármesterének, és egyben fantasztikus vendéglátónknak invitálására egy ebédben is részesültünk, majd jó szavak kíséretében elhagytuk ezt az igazán nagyszerű és haladó gondolkodású települést. (Remélem visszatérhetünk még oda Perén keresztül...).
Boldogkőváralja vár... Megannyi fellépésünk otthona. Már messziről észrevehető volt barátaink tábora. Beköszöntünk hát hozzájuk (természetesen teljes menetfelszerelésben), és terveink szerint egy óra és pár fotó múlva indulás haza. Na itt jött egy igen megtisztelő kérés a Kard és Kereszt Johannita Testvériségtől. Nem lőnénk rájuk íjjal? Meg ha már ott vagyunk akár le is rohanhatnánk Őket. Nem kellett kétszer mondani Nekünk sem, hisz segítünk ha tudunk. Íjakat húztunk, és szerves része lehettünk a műsoruknak. Ezúton is köszönet Nekik. A végén még belefért egy pár közös fotó is. Beszélgetni kezdtem a narrátorral, aki elmondta, hogy nagyon rosszul érzik Magukat, mert kellene menniük Regéc várához fellépni, de nem tudják vállalni… DE! Felcsillant a szeme: „Ti nem értek rá?” Gyors kupaktanács… Indulás!
Cél Regéc vára (szintén minden évben járok arra, és szerény anyagi kereteimhez mérten veszek mindig valami ajándékot, ezzel is támogatva az újjáépítési munkálatokat. Hisz ez a hobbim, és miért ne legyen minél több helyen szépen rendbe rakott vár?) Út közben konzultáció az alpolgármester úrral... 30 perc elegendő is, de nagy gondban vannak (több fellépő is visszamondta a rendezvényüket). Villámgyors kipakolás, és kb. 40-45 perc után már úgy kellett leállítani Minket. Pörgött a műsor és jól esett a sok érdeklődő is. Természetesen a fotók nem maradhattak el az egyre szépülő várban! Még egy gyors bemutatót tartottunk pár turistának is, akik nem értették mit keresnek erre lovagok.
Összességében egy remek, kalandokkal és élményekkel teli nap volt. A hazaúton mindenki fáradtan, de büszkén (alkalmanként fel-fel nevetve a nap eseményein) tért meg otthonába. Én köszönöm a résztvevő csapattársaimnak ezt a napot, hisz derekasan helyt álltunk minden szituációban. És nem mellékesen ismét bejártam kedven vidékem.
